1. A színpad vaksötét,
olyan csendes, olyan árva most a nézőtér
Egy koncert, ami elmúlt, ami véget ért,
csak a szívünkben él.
2. Törött dobverő,
cigarettafüstben úszó kopott öltöző,
egy magányos gitár, néhány papírpohár,
elment mindenki már.
3. A csöndet hallgatom,
fejem zúg, benne égnek elmúlt dallamok,
mélyen legbelül még várok,
de biztos nem jön ma már.
R. Éjféli lány, sok-sok éve annak, hogy várok rá,
Kerestem őt üres csendben, hazug szavak mögött.
Éjféli lány, tudom, hogy egyszer eljön és rám talál,
Perzselő láng, a remény mindig él tovább.
4. Csak ő érti meg
őrült álmaim, sosem nyugvó szívemet,
lázban égő lelkemet, az életemet.
várom amíg lehet.
Ref.
Solo
Ref. |
Appendix:
Ossian:
