Velünk volt a hold, az éj, a csend A város elpihent én féltem, hogy látod arcomat, bár rég lement a nap. Nem kellet volna félned, bár nem volt könnyű megértened, most már tudsz mindent végre, velem voltál a Tejúton, az égben. Ketten mentünk a csillagok közöt, mindenek fölöt. S csak mentünk egyre feljebb még, míg véget ért az ég És láttad, velem elérheted az égi fényeket. Nem kellet volna félned, bár nem volt könnyű megértened, most már tudsz mindent végre, velem voltál a Tejúton az égben. Látod, így volt egy néma éjjelen Az első szerelem. Hm, hm, hm...