1. Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet, adott, amit adhatott kevés jót és szépet. Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep, hosszú évek múltak így, gyakran rá sem néztek. 2. A hajnalok már vártak rá, kibontott kócos hajjal, el nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vággyal. Tudta jól, nem értették, soha nem szerették, szíve mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték. Ref.: Mint amikor a gyermekek sírnak, ha éjjel rossz álmot látnak, belül úgy izzik a bánat. Az emlékek csendben fájnak, mint amikor sebektől vérzel, de irgalmat nem kérsz mégsem. Belül úgy hordod a múltat, bármi volt nem tagadttad, törött és tépett szárnnyal, magányos angyal. 3. Egy téli reggel indult el, hívták a messzi fények, nem hagyott itt semmi mást, csak néhány rossz fényképet. Más világ most, ahol él, más szó és más a fény, tavasz, ősz, nyár vagy tél nélküle fúj itt a szél. Ref.