Semmit se kérek, ha színre lépek, Tudom, hogy mi az enyém. Kicsit fáj, hogy a lottó ötös, Megint az ördögé. Pedig hangos a zene, de kit érdekel, A szövege úgyse jó! Én teszek a lóra, de attól tartok, Nem az enyém a befutó. Ó, a mennyország még mindig várat magára, Addig is alszom egyet, mint Shakespeare Júliája! R: Látod, ilyen az élet! Egyszerű az egész! Nélküled nem félek, De veled se túl nehéz! Voltunk páran, én nem is vártam Semmi jót, nem én. A városba érve, félrelépve Lettél az enyém. Egyenes háttal, az egész világgal Széllel szemben állsz, De el is fújhat messze tőlem, Ha addig a csodára vársz! Ó a menyország még mindíg várat magára, Addig is alszom egyet, mint Shakespeare Júliája!