Gyere, ülj hozzám közel, Legyen vállam a párnád. Magányos vagy, mint a szél, Mondd el álmod, ne félj! Ez itt mind a nagyvilág, Ami zárva vár reád, És az ígéret helyett hazugság földje. Ó, fogd fel úgy, mint én, Hogy a titkunk bennem él, És ezt meg nem osztom senkivel, Csak veled, ha érzed. Ma éjjel elröpülünk, te meg én. Ha kéred, ma fék lesz a föld kerekén. Ma én leszek a zavaros víz felett a híd, Csak bennem bízz,csak bennem bízz! Én is úgy indultam el,mindenkiben bíztam. Aztán rájöttem, igen, Némely ember nem tiszta. Ó, szörnyű volt ez így, Hogy a hazug nem veszít, És az igazság alulmarad a harcban. Ó, fogd fel úgy, mint én, Hogy a titkunk bennem él, És ezt meg nem osztom senkivel, Csak veled, ha érzed. Ma éjjel elröpülünk, te meg én. Ha kéred, ma fék lesz a föld kerekén. Ma én leszek a zavaros víz felett a híd, Csak bennem bízz,csak bennem bízz! Ígérhetnék csodát,sóhajok hídját, De azt meg nem osztom senkivel, Csak veled, ha érzed. Ma éjjel elröpülünk, te meg én. Ha kéred, ma fék lesz a föld kerekén. Ma én leszek a zavaros víz felett a híd, Csak bennem bízz,csak bennem bízz!