Távol tőlünk van egy hely, hol nem nyílik virág nem nőnek a kéklő hegyen magasba a fák nem virulnak völgyek a rétek nem tanítják dalra a népet nem nevetnek ottan az emberek perzselő tűz marja a lelkeket A tüzes pokol lángjai, nehéz napok százai elűzik az álmokat, és a vágyakat A tüzes pokol messze van, de ott élnek nyomtalan boldogtalan emberek, megperzselt életek Kél-e még a sötétségre egyszer a nap sütés lessz-e még az álomból egy újra ébredés meddig tart még oh az az átok? nyílnak-e majd végre a virágok? van-e olyan erős ó az ég hogy eloltsa a pokolkéntüzét A tüzes pokol lángjai, nehéz napok százai elűzik az álmokat, és a vágyakat A tüzes pokol messze van, de ott élnek nyomtalan boldogtalan emberek, megperzselt életek La, la, la.... A tüzes pokol lángjai, nehéz napok százai elűzik az álmokat, és a vágyakat A tüzes pokol messze van, de ott élnek nyomtalan boldogtalan emberek, megperzselt életek, megperzselt életek, oh, oh ...