Na, na, na... Itt az éj, nőnek az árnyak, és az utcák csendesek. Ahová én most belépek, sokan ülnek. Fű szagú sötét homályban furcsa fáradt emberek zizegő, rekedtes hangon énekelnek: Ringass el, álom, te szép és színes, nem tudjuk úgy sem, hogy holnap mi lesz. Szálljunk a távozó felhők fölé, vár ott a semmi, amely senkié. Kik ezek, senki se tudja, szürke, sápadt álmodók, Veríték, gyöngyöző arcok, ébren-alvók. Rongyosok, eladó lelkek, kócos lányok, ennyi csak, zizegő, rekedtes hangon így dalolnak: Oh, ringass el, álom, te szép és színes, nem tudjuk úgy sem, hogy holnap mi lesz. Szálljunk a távozó felhők fölé, vár ott a semmi, mely mindenkié. Na, na, na... (fade)